2009. december 27., vasárnap

hatszázhetvenötödik

déjà vum van ezerrel: érdekes így 4 év után blúzpöcs hívását várni. na persze össze sem lehet hasonlítani a két állapotot,, és tulajdonképpen nincs időm találkozni vele, de booty-call az booty-call. abban más ez a várakozás, hogy most tudom, mit akarok, és mit nem. not gullible anymore?

2009. december 27., vasárnap

hatszázhetvennegyedik

amerikai nagybácsim és nővéremék is itthon tengődnek, szóval megint elfoglalt a lujza, de ennyire még nem sírt karácsonyi ajándékon - sőt, nem is sírt szerintem még: laptopot kapott. bocs, nótbukot. mi a különbség?

szóval most a felső szomszéd wifijét lopva írom a bejegyzést ágyban párnák közt (védte volna le), és üdvözlöm az eljövendő időket.

és a geológus rengeteg részeg sms-t ír mostanában - lehet, hogy nem kellett volna itt aludnia valamelyik nap (teltház van egyébként, érdekesen néztek rám a rokonok, mikor kijött a szobámból, nem győztem magyarázkodni); nagyon bitchesen hangzik, de nem akarom, hogy szerelmetes legyen belém, mert abból semmi jó sem fog kisülni.

ja igen, blúzpöcs itthon tartózkodik, és azt mondta, elvisz bambizni. megint benne van a telefonomban a száma, és nem is úgy, hogy "puhapöcs", hanem a saját nevén. interesting.

2009. december 9., szerda

hatszázhetvenharmadik

első három jegyem az idén 5, 5, 4, ami siker a köbön, de sajnos két esszét is írtam ugyanannak a tanárnak (új szerelmem, ötvenvalahány), az egyik kevésbé jól sikerült, mivel 22:00-01:00 között követtem el; a másik kurvajó lett (ezt 16:00-22:00 közt írtam), és megkérdőjelezte, hogy vajh minkettőt én szereztem-e, olyannyira szembeszökő a különbség. hát bocs.

rámtört az évi róbert redford mánia; nem is tudom, hova legyek. mindenesetre már nem olyan, mint amilyen volt, de bazz, még a horse whispererben is jól nézett ki anno, akkor volt 62. hogy az up close&personalról ne is beszéljünk (60), a stingről meg aztán pláne (37). uhh.

« Elejére 1 Végére »